Az Úr napját szenteld meg!
Olvasd el a történetet!
„Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, amelyet Örömvárosnak hívtak.
Akik itt éltek sokat nevettek, beszélgettek, és szívesen jöttek össze ünnepelni egymással.
A legszebb napjuk a Vasárnap volt. Az emberek örömmel találkoztak egymással, töltötték közösen a napot.
Örömváros nagyon barátságos hely volt. Egyetlen gondjuk volt csupán, hogy senki nem tudott meggazdagodni!
Házaik kisebbek, utcáik rövidebbek voltak, mint a környező városok lakóié. Ezért, ha városukból kitették a lábukat, úgy érezték, hogy szégyenkezniük kell.
– Itt az idő, változtatni kell! – így döntöttek Örömváros polgárai, és meg is tárgyalták, hogy miként.
– Töröljük el a vasárnapokat és minden ünnepet, hogy több idő jusson a munkára! – ez volt az első javaslat, amit mindnyájan megszavaztak.
– Több munkásra lenne szükség! – mondták, és ezért a nőket is elküldték dolgozni a gyárakba.
Az anyáknak viszont már otthon a családban is rengeteg dolguk volt, gondot viseltek a gyerekekre és a nagyszülőkre. Így hát a város polgárai újabb döntést hoztak:
– A gyerekek járjanak óvodába, az öregek költözzenek idősek otthonába, a betegeket pedig vigyék kórházba!
Örömváros olyan lett, mint egy hatalmas gyár. Vállalatok sora dolgozott azon, hogy lerombolja a régi házakat, és újakat építsen. Egyre hosszabbak és szélesebbek lettek az utcák!
– Egyáltalán honnan ez a név, hogy Örömváros? Mennyivel jobb lenne Dologvárosnak hívni ezt a helyet! – javasolta valaki.
Az ötlet annyira megtetszett mindenkinek, hogy azonnal meg is változtatták városuk nevét.
Dologváros mást se csinált, csak növekedett: nagy lett, zajos, unalmas és veszélyes.
Az utcákon száguldoztak a kocsik, a gyalogosok meg rettegtek miattuk.
Az emberek már nem jártak össze, mint egykor, sőt már meg se ismerték egymást, még a köszönés is kiment a divatból.
A Vasárnap olyan lett, mint a többi munkanap.
Egyszer a gyerekek meglátogatták a nagyszüleiket és megkérdezték tőlük:
– Igaz, hogy Dologvárosnak régen Örömváros volt a neve?
– Igaz – válaszolták a nagyszülők.
– És tényleg több örömünk volt akkoriban?
– Sokkal több! – válaszolták a nagyszülők.
– ...de, hogy lehet akkor, hogy minden megváltozott? – faggatták tovább a nagyszülőket.
– Azzal kezdődött minden, hogy eltöröltük a Vasárnapot és az ünnepeinket... – válaszolták a nagyszülők.
Akik itt éltek sokat nevettek, beszélgettek, és szívesen jöttek össze ünnepelni egymással.
A legszebb napjuk a Vasárnap volt. Az emberek örömmel találkoztak egymással, töltötték közösen a napot.
Örömváros nagyon barátságos hely volt. Egyetlen gondjuk volt csupán, hogy senki nem tudott meggazdagodni!
Házaik kisebbek, utcáik rövidebbek voltak, mint a környező városok lakóié. Ezért, ha városukból kitették a lábukat, úgy érezték, hogy szégyenkezniük kell.
– Itt az idő, változtatni kell! – így döntöttek Örömváros polgárai, és meg is tárgyalták, hogy miként.
– Töröljük el a vasárnapokat és minden ünnepet, hogy több idő jusson a munkára! – ez volt az első javaslat, amit mindnyájan megszavaztak.
– Több munkásra lenne szükség! – mondták, és ezért a nőket is elküldték dolgozni a gyárakba.
Az anyáknak viszont már otthon a családban is rengeteg dolguk volt, gondot viseltek a gyerekekre és a nagyszülőkre. Így hát a város polgárai újabb döntést hoztak:
– A gyerekek járjanak óvodába, az öregek költözzenek idősek otthonába, a betegeket pedig vigyék kórházba!
Örömváros olyan lett, mint egy hatalmas gyár. Vállalatok sora dolgozott azon, hogy lerombolja a régi házakat, és újakat építsen. Egyre hosszabbak és szélesebbek lettek az utcák!
– Egyáltalán honnan ez a név, hogy Örömváros? Mennyivel jobb lenne Dologvárosnak hívni ezt a helyet! – javasolta valaki.
Az ötlet annyira megtetszett mindenkinek, hogy azonnal meg is változtatták városuk nevét.
Dologváros mást se csinált, csak növekedett: nagy lett, zajos, unalmas és veszélyes.
Az utcákon száguldoztak a kocsik, a gyalogosok meg rettegtek miattuk.
Az emberek már nem jártak össze, mint egykor, sőt már meg se ismerték egymást, még a köszönés is kiment a divatból.
A Vasárnap olyan lett, mint a többi munkanap.
Egyszer a gyerekek meglátogatták a nagyszüleiket és megkérdezték tőlük:
– Igaz, hogy Dologvárosnak régen Örömváros volt a neve?
– Igaz – válaszolták a nagyszülők.
– És tényleg több örömünk volt akkoriban?
– Sokkal több! – válaszolták a nagyszülők.
– ...de, hogy lehet akkor, hogy minden megváltozott? – faggatták tovább a nagyszülőket.
– Azzal kezdődött minden, hogy eltöröltük a Vasárnapot és az ünnepeinket... – válaszolták a nagyszülők.
A gyerekek tágra nyílt szemmel kérdezték: Ünnep?
Mit jelent az, hogy ünnep?”
Válaszolj
a kérdésekre!
1. Miért akartak
változtatni Örömváros lakói?
……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
2. Amíg örömben
éltek, melyik volt a legszebb napjuk?
………………………………………………..
3. Mi volt
Örömváros lakóinak legfőbb gondja?
……………………………………………………..
4. Miután több
mindent megváltoztattak, mi lett a város neve?
…………………………………………………………….
5. Milyen lett
Dologváros?
…………………………………………………………….
6. Milyen lett a
vasárnap?
…………………………………………………………….
7. Miből volt több
Örömvárosban, mint Dologvárosban?
……………………………………………
8. Mit töröltek el
legelőször?
………………………………………………………....
A következő
szavakat számozással csoportosítsd! A jellemző tulajdonságok mellé írd a
megfelelő számot!
Örömváros 1
Dologváros 2
örülnek
figyelnek
egymásra
morcosak
kipihentek
álmosak,
idegesek
vidámak
rosszkedvűek
elmennek
vendégségbe
magányosak
sok
barátjuk van
van
idejük a betegekre, öregekre, gyerekekre
nincs
idejük semmire
van
idejük Istenre figyelni
nincs
idejük Istenre figyelni
